Vallomás a vonaton

Zűrzavar

Szemembe süt az esti fény
Vacogok a kandalló mögött
Hátra szaladok az életért
Születésemnek halált köszönök.

Leszállva suhan az ég alatt a madár
Kacsint a nap a csillagos égen
Becsukom a zárt ablakot vendég jött már
Bár magányra suttog az ének.

Kezemből kiejtve fogom a lelkem
Leülve futok már feléd
Ellöklek magatmtól ölelésem terve
Végbemegy,ha elfordulok én.

Ellentét furcsa makogás
Dorombol melletted egy halott macska
Futni kéne,hogy megpihenj megállj
Megfosztani,hogy újra adhass.