Olyan mozdulatlanul állnak a fák,
Mintha megállt volna az idő.
A szél sem hordozza már a nyár szagát,
S lelkünkből kihült a derű.
Sárga levelek lapulnak egy egy kósza ágon
S egy hevesebb fúvás, s minden a földön
Az idő elindul, lehetsz bárhol
S, hogy emlékezzek szavakat költök.
Félő, hogy minden mi volt elszalad
Mert a fák, most már nem mozdulatlan
Hevesen lebegőn táncolnak a széllel
S az elmúlás mindig emlékeket kér el.
A nyár mára már semmi
Az emlékek maradnak
S fáj, hogy nem lehet mit tenni
Csak őrizni őket, saját magadnak.
