Magamba préselem.
Habozok.
Aztán lenyelem: minden információt, minden gesztust, minden ingert.
Gyomromban: sav-tus éri emlékeim és lassan lemaródik róla, ami ehető és felhasználható.
Marad a jól megérdemelt mérgező oxidáns: májban, vesében.
Kifordulok önmagamból és lekapargatom belső szerveimről a parazitaként engem emésztő lélemaradványaim.
Nem a sajátom, már nem az enyém az...csak valami idegen kis piszok, paca a lapszélen, elmaszatolódott világosság.- lerágtam már róla a magamnak valót.- értsd ahogy érted. magamnak való magamnakvaló- és nem akarok csupán csupasz csontok alatt fogcsikorgatva fulldokolni, valami fejem főle hányt láthatatlan szutykától az életnek.
De már ropogok.
Nyomáskiegyenlítés egyenlő : megközelízőleg lehetetlen.
De tartom magam. és szembeszállok én a Newton-i nyomóerővel és gravitációval..önön sémámból kilépve tudatom kizárja a valóságot s lebekeg általan kreált világom vákum-búrájában.
Köszönöm jólvagyok.
Élek.
Bár nehézkes a légzés egy vákumburokban.
2010. szeptember 30., csütörtök
A Maszk-gyáros
Vissza kellett térnem, vissza kell térnem a szavak elbűvölő világába.
Már nem hányom a szavakat... már nem (csak) kínlódást, fájdalmat, csalódást, félelmet, magányt...jelentenek ezek a dolgok. Ezek a karakterek.
Az enyémek.Gondolataim virtuális formája.
Megújult bennem minden, de nem lettem másabb , ugyan az vagyok Információ, csak éppen " "evoluáltabb" változatban.
Megérettem arra, hogy felfogjam, ha nem is sikerül mindig, de próbálkozom, hogy mi zajlik bennem..Hogy úrrá tudjak lenni magamon.
Megtanultam: tűrni, lenyelni és tartani magam.
Felöltöttem magamra a kulturmosolyok álarcát.És jó...kibaszottul jó, bocsánattal legyen mondva.
Értékes dolgokat fedeztem fel. Az egyedül lét szépségét.
Megtanultam felfedezni az emberekben az álarcaitól, maszkjaitól lecsupaszított lelket.
Megtanultam megfejteni-embereket, érzéseket, eszméket, ideákat.
Megtanultam formázni: maszkokat, saját lecsupaszított énemre.
Talán a védekezőmechanizmusom hozta ezt magával.
Megépítem magam.Én. befolyásokkal együtt.
....
Tanultam.
egy csendes év áll mögöttem...és ezen év minden egyes pillanatát maszkjaim rétegein megszámolhatod.
Szép estét.
És üdvözlöm magam újra itt : Isten, vagy valami más, de hozott ide, vissza saját elmémbe !!
Már nem hányom a szavakat... már nem (csak) kínlódást, fájdalmat, csalódást, félelmet, magányt...jelentenek ezek a dolgok. Ezek a karakterek.
Az enyémek.Gondolataim virtuális formája.
Megújult bennem minden, de nem lettem másabb , ugyan az vagyok Információ, csak éppen " "evoluáltabb" változatban.
Megérettem arra, hogy felfogjam, ha nem is sikerül mindig, de próbálkozom, hogy mi zajlik bennem..Hogy úrrá tudjak lenni magamon.
Megtanultam: tűrni, lenyelni és tartani magam.
Felöltöttem magamra a kulturmosolyok álarcát.És jó...kibaszottul jó, bocsánattal legyen mondva.
Értékes dolgokat fedeztem fel. Az egyedül lét szépségét.
Megtanultam felfedezni az emberekben az álarcaitól, maszkjaitól lecsupaszított lelket.
Megtanultam megfejteni-embereket, érzéseket, eszméket, ideákat.
Megtanultam formázni: maszkokat, saját lecsupaszított énemre.
Talán a védekezőmechanizmusom hozta ezt magával.
Megépítem magam.Én. befolyásokkal együtt.
....
Tanultam.
egy csendes év áll mögöttem...és ezen év minden egyes pillanatát maszkjaim rétegein megszámolhatod.
Szép estét.
És üdvözlöm magam újra itt : Isten, vagy valami más, de hozott ide, vissza saját elmémbe !!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)