Nemirok helyesen.
nemakarok. most nem.
olyan a lelkem is. mint az irásom most, összevissza, kibogozhatatlan, olyan lesz, ha kicsiben néznéd és lapra lenne irva, mint egy tintapaca valami szamárfüles koszos lapszélen.
olvastam valami. valakinél. valamiért. valamikor ( igazából pont most pár perce)
három hete kb.
Kaufland.
csokik.
Milka.
az idegességtől már már szédülök, és a pillangók a hasamban nagyon agresszívek. ( tisztán emlékszem minden egyes arcra aki szembejött velem miközben Rá vártam...minden arca..ami nem az övé volt).
hisztérikusan járkáltam.
a sapkám szoritott.. pedig alig volt a fejemen
a kezem.. piros volt, vörös..és halottszínű is egyben( mint általában)
aztán... megláttam és elfelejtettem még azt is hogy holvagyok.
jött mosolygot
-csinálj már valamit te idióta-
Szia!
- milyen buta hangod van, mondj még valamit-
ÖÖÖ... ezek nem a milkacsokik. Megkeressük?
mitagadás..
-utána teáztunk-
mondhattam volna értelmesebb dolgokat is. de nem kellett.. nem volt amiért értelmetlen zagyvaság lett volna ugyis ami kijön a torkomon.. a gondolatokat amik már már megrezegtették a hangszálaim nehéz volt visszanyelni.- gondolom mindenki emlékszik a mindjárt hányok érzésre, azthiszem ugyan olyan volt csak szavakkal-
Buta kedvem van.
3 napja egy személyről álmodok.
Jégkirálynő a jégkirálynak eset.
Ezért is annyira fájó.
Hiányzik valami belőlem..
kifordult a szívdobogásom
megenném az engem körbevett rácsokat, hogy majd kulcsot hánnyak a szabadulásomhoz.
Fáj minden, és nyűg minden, még a lélegzés is fáj.
mintha.. a tüdőholyagocskáimban kövek lennének..
ha minden pillanatban ráugornának - két talppal- a mellkasomra.
belesüppedek az agyamba és elszédülök a fájdalomtól.
lenyomnak az érzéseim és kéne valaki akinek odaadhatok párat.
elegem van
nemirok
ma
többet
ide
azthiszem.
csőpá
