2009. március 29., vasárnap

2009 ma'rcius 29

Pontosan úgy fulladozik az ember a szürke valóság fájdalmában,mintha egy levegőtlen üvegburát borítanánk a fejére...
Egyszer csak azt érzi,melegebb van,minden unott és elhasznált a levegő.
Egyre bágyadtabbak,ingerlékenyebbek,s érzelmileg labilisabbak(micsoda közhely,nem találtam megfelelő szót) leszünk...
Elfogy a levegő,s beszivjuk kifujjuk a bent maradt szomorúságot...
Kilégzés belégzés,kilégzés belégzés...

Már teljesen belejöttem én is.Sírni kedztem, látod?Látod ahogy bepárásodik az üveg?
Látod már a láthatatlan üvegbura okozta fájdalmaim?
...
Pontosan úgy fulladozik az ember a szürke valóság fájdalmában,mintha egy levegőtlen üvegburát borítanánk a fejére...
Kilégzés,belégzés
Álmosodom.
...