2010. október 14., csütörtök

Közérdekű közlemény

DNS dezoxiribonukleinsav és a szemikonzerativ autoreplikáció.
Ha úgy érzi, most jelent pillanatban, hogy véglegesen leállt az féligmegőrző önmegduplázódása....
.
Háromnyelűfotocelláspityokapergetőkenyértartó három nyel(v)ű, fotó, cella, pityóka és a paraszti élet, pergető pillanatok pörgésének programa kenyér- száraz és morzsás tartó- semmi stabilitás leszakadta fogas.
Szupermarketeskockásingakciómata szuper már két és fél pillanata érzi a „végikimerültem”-et? és a kockás ingek illata ingadoz? ... akciós az elme egyet fizet kettőt kap íme a skizofrénia, akció frakció hallucináció szag cicó-micó pormacskatánc a szőnyeg alatt autómata kulturmosoly: programfűzet... keresse meg a KIKAPCSOLÁS gombor majd nyomja meg azt.
Enyhén downkoros embereknek egy hármas (3) billentyűkombináció- gyengébbek kedvéért : a készülék pontosan három gombot tartalmaz: lélek, elme, álarc-
Ha mindezt nem értené vásárolja meg most ultragazdaságos csomagban saját személyiségéhez illő intuicióját.

Köszönjük.

2010. október 3., vasárnap

Mára.

Ma autista vagyok.
További szépet.

"Önkeresés GPS-el "

Vásárhelyen voltam. Vonatoztam. Piszkos ablakokon bámultam ki 5órán és 47 percen keresztül. Fa, fa, bokor, kerítés, néni, putri, kiskutya, kukorica, égő, tarló, favágás maradvány, vasút, piszok, ház, ház, kerítés, motorbicikli, bicikli, öregasszony, idő, elfoglaltság, időtlenség , szép, rusnya, tiszta,sötét, sötét szutykos, poros, szürke, szürke, szürke, szürke.
Beszélgettem: két öreg nénivel. Szeretem nézni őket... néha, a jámborabb öregeket... a ráncaik között valahogy ott az idő. Ott van az élet és nagy kupac történet...a saját élet-meséjük.
Megérkeztem: Enci( testvér ) várt. Nevettük, mentünk.
....
Itt jött az a rész, amikor olyan jól kiválasztottam a maszkomat, hogy észre sem vettem, hogy játszom...már rutinból jött ez a legszörnyűbb.
Megsértettek.
És azt hiszem éjszakára magányos lettem...hiába a társaság.
Újra a szürke pacában valami még szürkébbnek, vagy éppen világosabbnak vagy színesebbnek, a lényeg, hogy másnak éreztem magam.
Akartam: szeretni, ölelni, csókolni- azokban a pillanatokban - és úgy akartam, hogy őszinte legyen...
És nem volt rá lehetőség, a környezet nem adott rá lehetőséget...és fájt.Kibaszottul.
De lehunytam a szemem és néztem a fényeket amik csak akkor jönnek elő, ha erősen összeszorítom a szemhéjaim, és kizárom a külvilágot.
...
Reggel: palacsinta házicsoki Mr.Nobody. tusolás. busz.
Délelőtt: orvosi egyetem. hullaszag. boncasztalok.véres padló. krematórium. pszichiátria. szekrény. köpeny, előadóterem. kipreparált testi degenerációval rendelkező csecsemők.
Dél: város, találkozás, mosoly.- de csak ennyi-
Vonatállomás: szalmakrumpli, ketchup, sajt, narancsos prigát, timkós sósrúdak.
Vonatozás: Piszkos ablakokon bámultam ki 5órán és 47 percen keresztül. Fa, fa, bokor, kerítés, néni, putri, kiskutya, kukorica, égő, tarló, favágás maradvány, vasút, piszok, ház, ház, kerítés, motorbicikli, bicikli, öregasszony, idő, elfoglaltság, időtlenség , szép, rusnya, tiszta,sötét, sötét szutykos, poros, szürke, szürke, szürke, szürke.
ITTHON: szürke, szürke, szürke, szürke, fáj fáj piszkosul, magány marja mellkasom...Álmodom, álmodom...de nem látok a sötéttől, csak érzem, ahogy lemállik rólam az egyik arcom.
Reggelre újra. Önkeresés GPS-el

2010. szeptember 30., csütörtök

így vagyunk

Magamba préselem.
Habozok.
Aztán lenyelem: minden információt, minden gesztust, minden ingert.
Gyomromban: sav-tus éri emlékeim és lassan lemaródik róla, ami ehető és felhasználható.
Marad a jól megérdemelt mérgező oxidáns: májban, vesében.
Kifordulok önmagamból és lekapargatom belső szerveimről a parazitaként engem emésztő lélemaradványaim.
Nem a sajátom, már nem az enyém az...csak valami idegen kis piszok, paca a lapszélen, elmaszatolódott világosság.- lerágtam már róla a magamnak valót.- értsd ahogy érted. magamnak való magamnakvaló- és nem akarok csupán csupasz csontok alatt fogcsikorgatva fulldokolni, valami fejem főle hányt láthatatlan szutykától az életnek.
De már ropogok.
Nyomáskiegyenlítés egyenlő : megközelízőleg lehetetlen.

De tartom magam. és szembeszállok én a Newton-i nyomóerővel és gravitációval..önön sémámból kilépve tudatom kizárja a valóságot s lebekeg általan kreált világom vákum-búrájában.
Köszönöm jólvagyok.
Élek.
Bár nehézkes a légzés egy vákumburokban.

A Maszk-gyáros

Vissza kellett térnem, vissza kell térnem a szavak elbűvölő világába.
Már nem hányom a szavakat... már nem (csak) kínlódást, fájdalmat, csalódást, félelmet, magányt...jelentenek ezek a dolgok. Ezek a karakterek.
Az enyémek.Gondolataim virtuális formája.
Megújult bennem minden, de nem lettem másabb , ugyan az vagyok Információ, csak éppen " "evoluáltabb" változatban.
Megérettem arra, hogy felfogjam, ha nem is sikerül mindig, de próbálkozom, hogy mi zajlik bennem..Hogy úrrá tudjak lenni magamon.
Megtanultam: tűrni, lenyelni és tartani magam.
Felöltöttem magamra a kulturmosolyok álarcát.És jó...kibaszottul jó, bocsánattal legyen mondva.
Értékes dolgokat fedeztem fel. Az egyedül lét szépségét.
Megtanultam felfedezni az emberekben az álarcaitól, maszkjaitól lecsupaszított lelket.
Megtanultam megfejteni-embereket, érzéseket, eszméket, ideákat.
Megtanultam formázni: maszkokat, saját lecsupaszított énemre.
Talán a védekezőmechanizmusom hozta ezt magával.

Megépítem magam.Én. befolyásokkal együtt.
....
Tanultam.
egy csendes év áll mögöttem...és ezen év minden egyes pillanatát maszkjaim rétegein megszámolhatod.

Szép estét.
És üdvözlöm magam újra itt : Isten, vagy valami más, de hozott ide, vissza saját elmémbe !!

2010. február 17., szerda

Csak, mint elvárások netovábbja

Csak légy itt és lélegezz velem,
zuhanjunk együtt a földön fekve valahová
ami mélyebben van, mint bármely emberi érzés.

Csak fogd a kezem , és érezzem vénádban véred lüktetését
Érezzem, ahogy a lét benned pulzál, s hogy
egyre gyorsabb iramban pumpálja beléd a heves gondolatot.

Csak ölelj, úgy, olyan középszorosan magadhoz
az arcom a mellkasodon pihen és kezeink nem vágynak más kézre
és karjaink nem vágynak más kart, ölelnivaló húscafatot.

Csak csókolj, lágyan, erősen, gyorsan, lassan, szépen, mocskosan
hevesen, lomhán, érzékien, agressziven, konokul, vágyva arra,
hogy mindezt folytassuk ott együtt, ahol a külvilág egy nagy színes pacává olvad össze.

Csak nézz a szemembe, csak láss bennem valamit,
csak süllyedj belém, és fulladj bele a lelkembe
majd éledj újra...s tökéletességel megtelt tüdőd
levegőre vággyon...
Amit lassan, komotosan, és szenvedélyesen szívunk be immár közös tüdőnkhöz.

2010. február 16., kedd

Fáj.Piszkosul, hogy most még csak virtuális érdeklődést sem mutatsz.
Ennyi.Mára ezzel fekszem le. Örülsz? Minden egyes sejtem belesajdul a hiányodba.