A plátói szerelem gyengepontja
Ha levedlenéd szíved páncélbőrét
S külsőm márványtömbjében, látnád már az alkotást,
S lelkem üregeit magaddal töltenéd ki.
Ha éreznéd, hogy a léted bennem pulzál
S, hogyha kivetkőzöm magamból mindenem
Turkálnál darabjaimból szeretet törmeléket.
Ha nem hullanának szét a szavak bennem
Ha hangot adnék az agyamban lévő illúzióknak
Ha a számra ragadnál, mint a vattacukor
Ha közelebb jönnél, hogy aztán elszaladjak
Ha nem ráérősen lélegeznél
Ha nem csak a billentyűzeten szaladnának ujjaid
Azthiszem le lennék győzve.
