Ma,kora délután pontosan 13:24 perckor,megváltoztam.
Láttam valamit, ami rádöbbentett arra,hogy hiába minden.
Azt hiszem,most sikerült belátnom magamnak,hogy boldogabb leszek,ha nem akarok boldog lenni.
Inkább bohóc leszek,nevetek és élvezek mindent amíg legörül a függöny.
Lehetek akármilyen bohóc...többé soha,soha többé nem fogom kimutatni az érzéseim.
Minek is azt?Inkább megmaradok a senkinek.
S ha senkié vagyok,nem kell félnem attól,hogy a senki kinevetne,hogy ha háttal állnék neki kés akarna döfni a tarkómba,nem kell félnem attól sem,
hogy valaha mást talál magának.Attól sem kell tartanom,hogy a senkinek csak egy tartkozék leszek.Ha együtt vagyunk is csak én maradok.
A senki nem fog szemrehányást tenni komolytalanságom miatt, s nem fog elítélni azért mert nem szeretem.
A senkit nyogodtan, akármikor eldobhatom és felvehetem,sosem törik el és mindig visszavágyik.
Kifodrultam önmagamból.
Mostmár nem érdekel senki.
Nem akarok felhőtlenül boldogan szárnyalni,hiszen boldogságunk tetőfokában ,minden értékét veszti.
Talán majd egyszer,amikor ő is visszajön.
Igen,13:24 perckor felismertem azt az érzést és nem akartam,hogy az enyém legyen
