Monodráma

Katarzis

Katarzis

Lelkemben a lángoló düh
Ma már csak parázsló széndarab.
A hazugságot,csalás,eltünést
Úgy fogom fel,mint egy színdarab.

Gyülölet,mocskos álmok
szükségszerütlen,béna tettek
mocskos vizzel teli árok
büntetlenül belelöktek

Nem haragszom,elúszom
visszanézek,mosolyogva
porszemeket hajtok az úton
Ismert végtelenséget motozva.

Akadna nála valami a múltból
Megnyugvás,emlék,naplemente,
Színes kellék,szürke szék,s egy
szinpadon,egyedül állok
dúdolom....
A katarzis dalát.

Gondolatok a polcon

Ti mit gondoltok?
Lehetnek hiedelmek szétszort kulcstartón,
Vagy csak kis gyümölcs nektek
Mondjuk körte,
Soha nem hittem abban,hogy...
Tovább érni kegyelem
Inkább szeretet.
Volt gyerekszobában
Volt sohajtasok
Kegyelmet nektek!
Vegyetek egyetek,legyen hosszu életetek
Csak hallgattok és Én közben figyelek
Figyelek rátok
Indulok,indulok hozzátok,hogy
Illuzionisták szinpadán,
Hosszu esteket eltöltve hinni tudjunk
A semmi közepen elterülő fényes csillagokban,
Meg egy olyan életben és barátságban,mely örök és tietek
Ezek vagytok Ti és Én csak minden egyéb