Fülsüketító némaságban
Esőcsepp a hajad közt pihen.
Szívedben most két halál van :
Tisztaság és szerelem.
Vánksom a nedves avar
Hajamon a csepp,mint gyöngy
tündököl,s a szél most felkavar
Ezernyi szennyet és gyönyört.
Kitéphetnéd most a lelked
S megszakíthatnád a némaságot
Tél van,s tudom minden terhem
Megtöltene most egy szalmazsákot.
Hímzett párnaként tenném
fejem alá,az olvadó havat
De ott a fellegeknél fennéb
Most egy hópehely sem akad.
Fekszem a földön,
Hajamban csillog a tél halála
Szerelmet látok a könnyön.
Lelked egyetlen tisztasága.
Tél van,és esik.
