Katarzis
Lelkemben a lángoló düh
Ma már csak parázsló széndarab.
A hazugságot,csalás,eltünést
Úgy fogom fel,mint egy színdarab.
Gyülölet,mocskos álmok
szükségszerütlen,béna tettek
mocskos vizzel teli árok
büntetlenül belelöktek
Nem haragszom,elúszom
visszanézek,mosolyogva
porszemeket hajtok az úton
Ismert végtelenséget motozva.
Akadna nála valami a múltból
Megnyugvás,emlék,naplemente,
Színes kellék,szürke szék,s egy
szinpadon,egyedül állok
dúdolom....
A katarzis dalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése