The beat in my soul makes me stronger.

Sajnálom,nem vagyok képes olyan dolgot írni,már jó ideje, mi említésre,közzétevésre alkalmas volna.
Kiürültem azt hiszem,most üres vagyok és belevetettem magam abba a semmibe ami körülvesz már egy ideje.A fojtogató semmi.
S milyen jó is lenne,ha csak egyszerű,barátságos megszemélyesítésként érteném ezt,de nem...
Valóba fojtogat az a leírhatatlan, megfoghatatlan és magamból sajnos immár kiküszöbölhetetlen semmi...Üres,vákumbuborékok.
Ebben a kedves februári hónapban rengeteg szörnyű dolog történt.
-még jobban megutáltam az embereket
-összevesztem egy barátomnak nevezett lénnyel
-kiderült,hogy sosem volt az a lény a barátom igazán
-eltávolodtam az élettől
-miért van az,hogy az emberek csak állnak,ha bántsa őket valaki/valami ami szeretnek?
-megérdemeltem mindazt,ami történt velem.
-szeretek szenvedni,megint.örömet lelek abban a fájdalomban..a gondolataimmal pusztítom magam
-beteges
-a világról alkotott képem,egyre...sárgább.
-megint lehavazott.
...
Folytathatnám de azt hiszem...nincs értelme.
Belevájtam karmaimat..mindenbe ami a világhoz kötözött.S mi történt?Tőből csavarta ki a fájdalomhoz ragaszkodó szenvedély csontos ujjaimat a reményből.
Fájnak még a hegek.
Gyűlölöm ha éjjel eszembe jut az illatod..és Gyűlölök rád gondolni mert mindig azt juttatja eszembe,hogy kegyetlen voltam hozzád.


A Bűn előbb van,mint a bűntett.
Sajnálom.

Most sem írtam semmi értelmeset.

Gondolataim szilánkjain térdepelve
Katapultálok magamból.
Szabadon...egy szenvedéstől szennyes világban.