Pontosan úgy fulladozik az ember a szürke valóság fájdalmában,mintha egy levegőtlen üvegburát borítanánk a fejére...
Egyszer csak azt érzi,melegebb van,minden unott és elhasznált a levegő.
Egyre bágyadtabbak,ingerlékenyebbek,s érzelmileg labilisabbak(micsoda közhely,nem találtam megfelelő szót) leszünk...
Elfogy a levegő,s beszivjuk kifujjuk a bent maradt szomorúságot...
Kilégzés belégzés,kilégzés belégzés...
Már teljesen belejöttem én is.Sírni kedztem, látod?Látod ahogy bepárásodik az üveg?
Látod már a láthatatlan üvegbura okozta fájdalmaim?
...
Pontosan úgy fulladozik az ember a szürke valóság fájdalmában,mintha egy levegőtlen üvegburát borítanánk a fejére...
Kilégzés,belégzés
Álmosodom.
...
2 megjegyzés:
Gyönyöröd lelheted a sz@rban is - rajtad áll. Nem is sejted mennyire élő az élettelen, amit lefestesz, minden poston át: csontig hatolnak bennem. Írásaidon át kedvelem a lelket, melyet elnyomsz, s hívságoktól menekvésedben taposol.
Nem tudom, segíthetek-é, és még nem vagyok az erő birtokában. De tudok alternítívát mutani, mely a valóban boldog önvalódhoz vezethetnek. A válaszokat keresed, de jók a kérdéseid?
Őszinte tisztelettel a lelkednek, és szeretettel a kimondatlan kűzdelemért is:
marczipan
Nagyon nagyon rég nem jártam erre.
S most nyílt alkalmam arra, hogy nyilvánosan(hiszen ez itt mind, bárki számára megtekinthető) Bocsánatot kérjek Kedves Marczipán, hogy nem válaszoltam egyik megjegyzésedre sem.
Jólesik, ez..Hogy irsz néha néha..
Hiszen ezek a szavak a szívűnkből jönnek, s az csak jólesik, ha valaki megérti őket...
A szavakat, az egyszerű betühalmazokat, melyek annyi mindenben segitenek.
Ha a kis szived már annyi gonoszságot látott, hogy majd szét hasad az egésztől, segitenek katapultálni magadból néhányat.Tiszteletreméltó cselekedet.
Mégegyszer elnézést.
S ha netán még erre tévednél...válaszolok majd.
Üdv.
Megjegyzés küldése