Havazásra ébredtem...
A tegnap estém jó volt, nagyonis... többszöris az asztal alá kacagtam magam, mindenféle embereket láttam és mitagadás, mindegyikben találtam valami nevetségeset..ésez a nevetségesség valamivel jobb kedvre derített...hiszen ezezk az IQ harcos emberek, akiken kacagtam, kivülről voltak szerencsétlenek és én csak belülről...
Én nevethettem rajtuk, de ők nem láttak belém, ez a felsőbbrendűség érzését keltete bennem.
Tegnap este gonosz voltam, és boldog.
Lehet, hogy mind butaság amit itt írok, de nembánom, legalább ezek a dolgok nem maradnak bennem, hogy romlasszanak belülről...
Beszéltem, vagyis inkább osztottam a kacagnivaló dolgokat Ákos(Barátommal). Ilyet rég tettem és jólesett.
a barátság furcsa... a barátság érzése odaadás, szeretet, törődés, kacagás, móka, de ugyanakkor, hiány és szenvedés... ha éppen nincs veled, szörnyű fájdalom ha elveszíted, düh...és minden más.
ezek alapján a szerelem aligha különbözik valamiben a barátságtól, talán.. csak pár mozdulatsorral több.
látom a hópelyheketm táncolni a szélbe és magukkal és másokkal...
szeretnék kint lenni és nintendózni velük, szeretném érezni, ahogy elolvadnak a szempilláimon, a tenyeremen akarom tartani őket, és nézni, gyönyörködni, hogy mindegyik, külön külön milyen csodálatos és tökéletes formákat mutat...
és olyan esetlenek ezek a hópelyhek...és múlandóak.
Minden tökéletesség egyben múlandóság?
Annyi zagyvaságot írok, de most csak ilyesmire van erőm...és amúgy is, az érzések olyan intenzívek bennem, hogy nemtudnám most... metaforákban megfogalmazni, vagy akárhogy ami bennem van.Annyira intenzívek, hogy néha gondolkodni sem hagynak...
és beleszédülök, és belesüppedek az agyamba..
és csend van
és havazik.
1 megjegyzés:
ami megszületik - meghal. amit megszülök - halálra ítélem. Közte szép.
és persze utána
Megjegyzés küldése