2009. augusztus 30., vasárnap

Olyan mozdulatlanul állnak a fák,

Mintha megállt volna az idő.

A szél sem hordozza már a nyár szagát,

S lelkünkből kihült a derű.

Sárga levelek lapulnak egy egy kósza ágon

S egy hevesebb fúvás, s minden a földön

Az idő elindul, lehetsz bárhol

S, hogy emlékezzek szavakat költök.

Félő, hogy minden mi volt elszalad

Mert a fák, most már nem mozdulatlan

Hevesen lebegőn táncolnak a széllel

S az elmúlás mindig emlékeket kér el.

A nyár mára már semmi

Az emlékek maradnak

S fáj, hogy nem lehet mit tenni

Csak őrizni őket, saját magadnak.

4 megjegyzés:

Csabi írta...

Vártam már, hogy a szavak ismét menedéket leljenek e kedves fekete dobozban.

információként: Icske írta...

Ebben a fekete dobozban...elbújhatok az ostobák elől.
:)
Amúgy hogy vagy?

Csabi írta...

Erről majd inkább komment helyett levélben írok. Tömören: röhögjek, vagy vissza az én kis dobozomba? Ha kidugom a nózimat, mindig rákoppintanak. Csacsik néha az emberek, megrögzött butaságaikban hisznek...

casa da poesia írta...

Yes!!!...and for you...

"this infamy.O my prince is delicious!"...