Rongyosra rágta az idő kimondott szavaidat
Szárazra sírt szemem nedvesítem tavaidban
Már nem tudom felidézni szuszogásod illatát bőrömön
És el nem követett tetteid, mint vérem a tőrödön
Úgy tesznek bűnössé téged.
Kellemetlenül csalódtam tőmondataidban
Az elgépelt karakterek, mint tested karjaimban
Elterülnek, és mellkasomat nyomják
Míg fel nem robbant egy gondolat-gránát.
Terroristaként létezel lelkemben.
Néha az kivánom, bárcsak képzelnélek
azthiszem, nem fájna, hogy nem értinthetnélek
De igy hogy valódós vagy, inkább békéd hagyom
Azt képzelem inkább , hogy vattacukor vagyok
Szádra ragadok, és nem csak oda.
Ha megölelsz, még lélegezni is elfelejtek
Ha arra kérsz én minden elfet elejtek
Neked rabszolgául, csak az enyém legyél
Lassan olyan vagy mint egy darab kenyér.
Nekem: száraz és morzsás
Másnak: étek.
1 megjegyzés:
Köszönöm, hogy kérsz, ez jó nekem - okoztad. Fantáziád, valóságod megszárnyaltat mindég - hogyan is feledhetném, ICSKE.
Olykor elszégyellem magam, hogy csak olykor. De hálám gerjedt, hogy helyem van gondolatidban.
Döbbentő és valós, nekem olybá: tüntető ez írásod. A receptorokról nem is beszélve...
Megjegyzés küldése