2009 ma'rcius 29

Pontosan úgy fulladozik az ember a szürke valóság fájdalmában,mintha egy levegőtlen üvegburát borítanánk a fejére...
Egyszer csak azt érzi,melegebb van,minden unott és elhasznált a levegő.
Egyre bágyadtabbak,ingerlékenyebbek,s érzelmileg labilisabbak(micsoda közhely,nem találtam megfelelő szót) leszünk...
Elfogy a levegő,s beszivjuk kifujjuk a bent maradt szomorúságot...
Kilégzés belégzés,kilégzés belégzés...

Már teljesen belejöttem én is.Sírni kedztem, látod?Látod ahogy bepárásodik az üveg?
Látod már a láthatatlan üvegbura okozta fájdalmaim?
...
Pontosan úgy fulladozik az ember a szürke valóság fájdalmában,mintha egy levegőtlen üvegburát borítanánk a fejére...
Kilégzés,belégzés
Álmosodom.
...

Sajnálom,nem vagyok képes olyan dolgot írni,már jó ideje, mi említésre,közzétevésre alkalmas volna.
Kiürültem azt hiszem,most üres vagyok és belevetettem magam abba a semmibe ami körülvesz már egy ideje.A fojtogató semmi.
S milyen jó is lenne,ha csak egyszerű,barátságos megszemélyesítésként érteném ezt,de nem...
Valóba fojtogat az a leírhatatlan, megfoghatatlan és magamból sajnos immár kiküszöbölhetetlen semmi...Üres,vákumbuborékok.
Ebben a kedves februári hónapban rengeteg szörnyű dolog történt.
-még jobban megutáltam az embereket
-összevesztem egy barátomnak nevezett lénnyel
-kiderült,hogy sosem volt az a lény a barátom igazán
-eltávolodtam az élettől
-miért van az,hogy az emberek csak állnak,ha bántsa őket valaki/valami ami szeretnek?
-megérdemeltem mindazt,ami történt velem.
-szeretek szenvedni,megint.örömet lelek abban a fájdalomban..a gondolataimmal pusztítom magam
-beteges
-a világról alkotott képem,egyre...sárgább.
-megint lehavazott.
...
Folytathatnám de azt hiszem...nincs értelme.
Belevájtam karmaimat..mindenbe ami a világhoz kötözött.S mi történt?Tőből csavarta ki a fájdalomhoz ragaszkodó szenvedély csontos ujjaimat a reményből.
Fájnak még a hegek.
Gyűlölöm ha éjjel eszembe jut az illatod..és Gyűlölök rád gondolni mert mindig azt juttatja eszembe,hogy kegyetlen voltam hozzád.


A Bűn előbb van,mint a bűntett.
Sajnálom.

Most sem írtam semmi értelmeset.

Gondolataim szilánkjain térdepelve
Katapultálok magamból.
Szabadon...egy szenvedéstől szennyes világban.

Szándékosan kaszabolod érzéseim
Vérző sebet ejtessz rajtuk majd kacagva nézed őket.

értelmetlen

Nem,nem,nem.Igen,igen, igen.3-3 győzött a NEM.

Ki vagyok én?

Mond, kérlek:Ha egy doboz szardíniát visszadobok a tengerbe, attól jobban érzik magukat azok az olajban úszkáló halak? - Örkény


Kényelmetlenül érzem magam,
ha arra gondolok:arcomon pirongó
szendeségem meglapult álarcom alatt.

Különösen forog velem a világ
"Kérem, csak a jámbor szédülésig"
Mondom,s részeg vagyok már.

Felenderedtem magamtól,
vagy csak az alkohol teszi?
Nem vagy másabb, mint bármelyik halandó.

Mégis,az álarcom megint
aki megmutatja:hogy az arcomon pirongó
szendeségem csalfa,szűntelen szerelem csupán.
S a poharam aljában lapuló utolsó
háromc cseppnyi vodka,szégyenében párolog ki a pohárból,
Hogy ne egy ilyen ember szájába kerüljön.

Gnotis seutum

Ma,kora délután pontosan 13:24 perckor,megváltoztam.
Láttam valamit, ami rádöbbentett arra,hogy hiába minden.
Azt hiszem,most sikerült belátnom magamnak,hogy boldogabb leszek,ha nem akarok boldog lenni.
Inkább bohóc leszek,nevetek és élvezek mindent amíg legörül a függöny.
Lehetek akármilyen bohóc...többé soha,soha többé nem fogom kimutatni az érzéseim.
Minek is azt?Inkább megmaradok a senkinek.
S ha senkié vagyok,nem kell félnem attól,hogy a senki kinevetne,hogy ha háttal állnék neki kés akarna döfni a tarkómba,nem kell félnem attól sem,
hogy valaha mást talál magának.Attól sem kell tartanom,hogy a senkinek csak egy tartkozék leszek.Ha együtt vagyunk is csak én maradok.
A senki nem fog szemrehányást tenni komolytalanságom miatt, s nem fog elítélni azért mert nem szeretem.
A senkit nyogodtan, akármikor eldobhatom és felvehetem,sosem törik el és mindig visszavágyik.
Kifodrultam önmagamból.
Mostmár nem érdekel senki.
Nem akarok felhőtlenül boldogan szárnyalni,hiszen boldogságunk tetőfokában ,minden értékét veszti.
Talán majd egyszer,amikor ő is visszajön.

Igen,13:24 perckor felismertem azt az érzést és nem akartam,hogy az enyém legyen

A tél szerelme

Fülsüketító némaságban
Esőcsepp a hajad közt pihen.
Szívedben most két halál van :
Tisztaság és szerelem.


Vánksom a nedves avar
Hajamon a csepp,mint gyöngy
tündököl,s a szél most felkavar
Ezernyi szennyet és gyönyört.


Kitéphetnéd most a lelked
S megszakíthatnád a némaságot
Tél van,s tudom minden terhem
Megtöltene most egy szalmazsákot.



Hímzett párnaként tenném
fejem alá,az olvadó havat
De ott a fellegeknél fennéb
Most egy hópehely sem akad.


Fekszem a földön,
Hajamban csillog a tél halála
Szerelmet látok a könnyön.
Lelked egyetlen tisztasága.


Tél van,és esik.