Őszi reggel

Ez az utlsó nap.

Hiányozni fog majd a szabadság, a délig alvás, az estig ébredezés, a késő esti kisurranások a barátokkal...A tengerpart, a sós levegő, a papucsom alatt sercegő homok, a bazár, az illatok, a White Horse, az emberek, talán még az abszint is.( nem meginni, csak úgy maga).

Bánt, hogy sok emberrel nem fogok találkozni , annak ellenére, hogy egy iskolába járunk, akár még egy folyósón is.

Bánt, hogy a 12.-es barátaim majd a 9.esekkel foglalkoznak többet, s rám alig alig lesz egy két órájuk.

Izgatott vagyok. A gyomrom csomókban áll és pillangok röpdösnek össze vissza körülöttük.

Nem tudom mitől izgulok így...ugyanazok az arcok, emberek...Talán csak egy két új tárgy lesz, meg új órarend és még az is meglehet, hogy az ülésrend is változni fog.

Én...én változtam a legtöbbet és nem tudom, fogalamam sincs, hogy ehhez hogyan viszonyulnak majd az emberek. Talán kicsit félek, hogy lelkileg kirekeztett leszek újra...de ott vannak nekem a barátaim és ők elfogadnak olyannak amilyen vagyok.Hálás vagyok...szörnyen hálás vagyok érte.

Már tudom, hogy mit veszek fel holnap:)

8.ra kell menni. 11-től mise a Csíksomlyói kegytemplomban amelyen a papok megáldják az újévet, és mi meg imádkozunk, hogy lehetőleg ne bukjunk meg.

Vannak terveim, vágyaim az új tanévre.

Szeretnék ugyanolyan jó tanuló lenni, mint 9.ben.

Szeretnék kémiából és matekből javítani és tudom , hogy ez gyakorlással és sok sok akaraterővel (amiből nincs hiány) sikerülni fog.

Szeretnék még több embert megismerni, és szeretném ha ezek az emberek szeretnék azt, aki vagyok.

...

Hideg van a szobában.