hánnyunk sorokat

kétszer nekifogtam és kitöröltem amit elkezdtem írni.

Nemirok helyesen.

nemakarok. most nem.

olyan a lelkem is. mint az irásom most, összevissza, kibogozhatatlan, olyan lesz, ha kicsiben néznéd és lapra lenne irva, mint egy tintapaca valami szamárfüles koszos lapszélen.

olvastam valami. valakinél. valamiért. valamikor ( igazából pont most pár perce)

három hete kb.

Kaufland.

csokik.

Milka.

az idegességtől már már szédülök, és a pillangók a hasamban nagyon agresszívek. ( tisztán emlékszem minden egyes arcra aki szembejött velem miközben Rá vártam...minden arca..ami nem az övé volt).

hisztérikusan járkáltam.

a sapkám szoritott.. pedig alig volt a fejemen

a kezem.. piros volt, vörös..és halottszínű is egyben( mint általában)

aztán... megláttam és elfelejtettem még azt is hogy holvagyok.

jött mosolygot

-csinálj már valamit te idióta-

Szia!

- milyen buta hangod van, mondj még valamit-

ÖÖÖ... ezek nem a milkacsokik. Megkeressük?

mitagadás..

-utána teáztunk-

mondhattam volna értelmesebb dolgokat is. de nem kellett.. nem volt amiért értelmetlen zagyvaság lett volna ugyis ami kijön a torkomon.. a gondolatokat amik már már megrezegtették a hangszálaim nehéz volt visszanyelni.- gondolom mindenki emlékszik a mindjárt hányok érzésre, azthiszem ugyan olyan volt csak szavakkal-

Buta kedvem van.

3 napja egy személyről álmodok.

Jégkirálynő a jégkirálynak eset.

Ezért is annyira fájó.

Hiányzik valami belőlem..

kifordult a szívdobogásom

megenném az engem körbevett rácsokat, hogy majd kulcsot hánnyak a szabadulásomhoz.

Fáj minden, és nyűg minden, még a lélegzés is fáj.

mintha.. a tüdőholyagocskáimban kövek lennének..

ha minden pillanatban ráugornának - két talppal- a mellkasomra.

belesüppedek az agyamba és elszédülök a fájdalomtól.

lenyomnak az érzéseim és kéne valaki akinek odaadhatok párat.

elegem van

nemirok

ma

többet

ide

azthiszem.

csőpá