"Önkeresés GPS-el "

Vásárhelyen voltam. Vonatoztam. Piszkos ablakokon bámultam ki 5órán és 47 percen keresztül. Fa, fa, bokor, kerítés, néni, putri, kiskutya, kukorica, égő, tarló, favágás maradvány, vasút, piszok, ház, ház, kerítés, motorbicikli, bicikli, öregasszony, idő, elfoglaltság, időtlenség , szép, rusnya, tiszta,sötét, sötét szutykos, poros, szürke, szürke, szürke, szürke.
Beszélgettem: két öreg nénivel. Szeretem nézni őket... néha, a jámborabb öregeket... a ráncaik között valahogy ott az idő. Ott van az élet és nagy kupac történet...a saját élet-meséjük.
Megérkeztem: Enci( testvér ) várt. Nevettük, mentünk.
....
Itt jött az a rész, amikor olyan jól kiválasztottam a maszkomat, hogy észre sem vettem, hogy játszom...már rutinból jött ez a legszörnyűbb.
Megsértettek.
És azt hiszem éjszakára magányos lettem...hiába a társaság.
Újra a szürke pacában valami még szürkébbnek, vagy éppen világosabbnak vagy színesebbnek, a lényeg, hogy másnak éreztem magam.
Akartam: szeretni, ölelni, csókolni- azokban a pillanatokban - és úgy akartam, hogy őszinte legyen...
És nem volt rá lehetőség, a környezet nem adott rá lehetőséget...és fájt.Kibaszottul.
De lehunytam a szemem és néztem a fényeket amik csak akkor jönnek elő, ha erősen összeszorítom a szemhéjaim, és kizárom a külvilágot.
...
Reggel: palacsinta házicsoki Mr.Nobody. tusolás. busz.
Délelőtt: orvosi egyetem. hullaszag. boncasztalok.véres padló. krematórium. pszichiátria. szekrény. köpeny, előadóterem. kipreparált testi degenerációval rendelkező csecsemők.
Dél: város, találkozás, mosoly.- de csak ennyi-
Vonatállomás: szalmakrumpli, ketchup, sajt, narancsos prigát, timkós sósrúdak.
Vonatozás: Piszkos ablakokon bámultam ki 5órán és 47 percen keresztül. Fa, fa, bokor, kerítés, néni, putri, kiskutya, kukorica, égő, tarló, favágás maradvány, vasút, piszok, ház, ház, kerítés, motorbicikli, bicikli, öregasszony, idő, elfoglaltság, időtlenség , szép, rusnya, tiszta,sötét, sötét szutykos, poros, szürke, szürke, szürke, szürke.
ITTHON: szürke, szürke, szürke, szürke, fáj fáj piszkosul, magány marja mellkasom...Álmodom, álmodom...de nem látok a sötéttől, csak érzem, ahogy lemállik rólam az egyik arcom.
Reggelre újra. Önkeresés GPS-el