Ki vagyok én?

Mond, kérlek:Ha egy doboz szardíniát visszadobok a tengerbe, attól jobban érzik magukat azok az olajban úszkáló halak? - Örkény


Kényelmetlenül érzem magam,
ha arra gondolok:arcomon pirongó
szendeségem meglapult álarcom alatt.

Különösen forog velem a világ
"Kérem, csak a jámbor szédülésig"
Mondom,s részeg vagyok már.

Felenderedtem magamtól,
vagy csak az alkohol teszi?
Nem vagy másabb, mint bármelyik halandó.

Mégis,az álarcom megint
aki megmutatja:hogy az arcomon pirongó
szendeségem csalfa,szűntelen szerelem csupán.
S a poharam aljában lapuló utolsó
háromc cseppnyi vodka,szégyenében párolog ki a pohárból,
Hogy ne egy ilyen ember szájába kerüljön.

Gnotis seutum

Ma,kora délután pontosan 13:24 perckor,megváltoztam.
Láttam valamit, ami rádöbbentett arra,hogy hiába minden.
Azt hiszem,most sikerült belátnom magamnak,hogy boldogabb leszek,ha nem akarok boldog lenni.
Inkább bohóc leszek,nevetek és élvezek mindent amíg legörül a függöny.
Lehetek akármilyen bohóc...többé soha,soha többé nem fogom kimutatni az érzéseim.
Minek is azt?Inkább megmaradok a senkinek.
S ha senkié vagyok,nem kell félnem attól,hogy a senki kinevetne,hogy ha háttal állnék neki kés akarna döfni a tarkómba,nem kell félnem attól sem,
hogy valaha mást talál magának.Attól sem kell tartanom,hogy a senkinek csak egy tartkozék leszek.Ha együtt vagyunk is csak én maradok.
A senki nem fog szemrehányást tenni komolytalanságom miatt, s nem fog elítélni azért mert nem szeretem.
A senkit nyogodtan, akármikor eldobhatom és felvehetem,sosem törik el és mindig visszavágyik.
Kifodrultam önmagamból.
Mostmár nem érdekel senki.
Nem akarok felhőtlenül boldogan szárnyalni,hiszen boldogságunk tetőfokában ,minden értékét veszti.
Talán majd egyszer,amikor ő is visszajön.

Igen,13:24 perckor felismertem azt az érzést és nem akartam,hogy az enyém legyen

A tél szerelme

Fülsüketító némaságban
Esőcsepp a hajad közt pihen.
Szívedben most két halál van :
Tisztaság és szerelem.


Vánksom a nedves avar
Hajamon a csepp,mint gyöngy
tündököl,s a szél most felkavar
Ezernyi szennyet és gyönyört.


Kitéphetnéd most a lelked
S megszakíthatnád a némaságot
Tél van,s tudom minden terhem
Megtöltene most egy szalmazsákot.



Hímzett párnaként tenném
fejem alá,az olvadó havat
De ott a fellegeknél fennéb
Most egy hópehely sem akad.


Fekszem a földön,
Hajamban csillog a tél halála
Szerelmet látok a könnyön.
Lelked egyetlen tisztasága.


Tél van,és esik.

Közkívánatra.

Nem akarok megvállni a lánctól
Gyomromban a görcsös vágytól
Attól,hogy egyszer majd százszor
Füledbe sugjam,hogy fázom
S te betakarj egy édes hazugsággal

Nem akarok megválni a lélektől
A fejemben lévő lényektől
Mik nem engednek,csak énekről
gondolkodni,s félve az érvektől

embereknek.

Nem ismersz,mégis megítélsz...Egy képet alkottál rólam,s ha nem feleltem meg az elvárásnak,egy ismeretlen cipőtalp az arcomba nyomódott.
Keserű vagyok?Kit érdekel?Mentegetőzöl?Kérlek ne tedd,igazad van.
Sosem szerettem senkit,miért veled kellet volna elkezdenem?
Félek az érzéseimtől,Félek magamtól,Félek attól ami én vagyok az álarcaim mögött.
Folyton könnyezem,képzeld nem a boldogságtól!

Nem szeretem az embereket általában.
Szörnyeteg vagyok,nem szeretek senkit.
Komolytalan,keserű "kislány" .
De tudok örülni annak,ha remélhetek valamit,ami sosem fog teljesülni.
Belefáradtam abba,hogy próbáljak megfelelni.

Még egyszer sajnálom,hogy újból csalódást kellet okoznom.

Odadobtatok elém egy maroknyi szeretetet,s mondtátok,hogy legyek boldog.
Köszönöm.

Sorozatgyilkos emlékkönyve

Sikertelen próbálkozás volt ez is.Hiába,nem volt éles a késem,de legalább hallotam a sikolyát.

Embertelen kegyetlenséggel fogtam neki,de megesett rajta a szívem,s nem használtam a baltámat.

Odakötöttem a fához,úgy visított,mint egy kismalac.Élveztem...Azt hiszem otthagytam a hullát.
Részeg voltam.

Kitalálhattam volna valami jobb kifogást,mint hogy önvédelemből tettem,vagy megmondhattam volna az igazat:"Uram, én elmebeteg vagyok!"

Sikertelen próbálkozás volt ez is.Hiába,öreg vagyok már a gyilkossághoz.

Maga ölt már?

Kellemetlenül érzem magam,ha arra gondolok,hogy pár nap múlva ott leszek.
Feldereng bennem néhány Ígéret,talán még a remény is felcsillan itt ott lelkem dohos zugaiban.

...
Kényelmetlen ez a szék.
Talán, majd köszönök neki.