Havazásra ébredtem...
A tegnap estém jó volt, nagyonis... többszöris az asztal alá kacagtam magam, mindenféle embereket láttam és mitagadás, mindegyikben találtam valami nevetségeset..ésez a nevetségesség valamivel jobb kedvre derített...hiszen ezezk az IQ harcos emberek, akiken kacagtam, kivülről voltak szerencsétlenek és én csak belülről...

Én nevethettem rajtuk, de ők nem láttak belém, ez a felsőbbrendűség érzését keltete bennem.
Tegnap este gonosz voltam, és boldog.

Lehet, hogy mind butaság amit itt írok, de nembánom, legalább ezek a dolgok nem maradnak bennem, hogy romlasszanak belülről...


Beszéltem, vagyis inkább osztottam a kacagnivaló dolgokat Ákos(Barátommal). Ilyet rég tettem és jólesett.

a barátság furcsa... a barátság érzése odaadás, szeretet, törődés, kacagás, móka, de ugyanakkor, hiány és szenvedés... ha éppen nincs veled, szörnyű fájdalom ha elveszíted, düh...és minden más.
ezek alapján a szerelem aligha különbözik valamiben a barátságtól, talán.. csak pár mozdulatsorral több.

látom a hópelyheketm táncolni a szélbe és magukkal és másokkal...
szeretnék kint lenni és nintendózni velük, szeretném érezni, ahogy elolvadnak a szempilláimon, a tenyeremen akarom tartani őket, és nézni, gyönyörködni, hogy mindegyik, külön külön milyen csodálatos és tökéletes formákat mutat...
és olyan esetlenek ezek a hópelyhek...és múlandóak.
Minden tökéletesség egyben múlandóság?

Annyi zagyvaságot írok, de most csak ilyesmire van erőm...és amúgy is, az érzések olyan intenzívek bennem, hogy nemtudnám most... metaforákban megfogalmazni, vagy akárhogy ami bennem van.Annyira intenzívek, hogy néha gondolkodni sem hagynak...
és beleszédülök, és belesüppedek az agyamba..
és csend van
és havazik.

hánnyunk sorokat

kétszer nekifogtam és kitöröltem amit elkezdtem írni.

Nemirok helyesen.

nemakarok. most nem.

olyan a lelkem is. mint az irásom most, összevissza, kibogozhatatlan, olyan lesz, ha kicsiben néznéd és lapra lenne irva, mint egy tintapaca valami szamárfüles koszos lapszélen.

olvastam valami. valakinél. valamiért. valamikor ( igazából pont most pár perce)

három hete kb.

Kaufland.

csokik.

Milka.

az idegességtől már már szédülök, és a pillangók a hasamban nagyon agresszívek. ( tisztán emlékszem minden egyes arcra aki szembejött velem miközben Rá vártam...minden arca..ami nem az övé volt).

hisztérikusan járkáltam.

a sapkám szoritott.. pedig alig volt a fejemen

a kezem.. piros volt, vörös..és halottszínű is egyben( mint általában)

aztán... megláttam és elfelejtettem még azt is hogy holvagyok.

jött mosolygot

-csinálj már valamit te idióta-

Szia!

- milyen buta hangod van, mondj még valamit-

ÖÖÖ... ezek nem a milkacsokik. Megkeressük?

mitagadás..

-utána teáztunk-

mondhattam volna értelmesebb dolgokat is. de nem kellett.. nem volt amiért értelmetlen zagyvaság lett volna ugyis ami kijön a torkomon.. a gondolatokat amik már már megrezegtették a hangszálaim nehéz volt visszanyelni.- gondolom mindenki emlékszik a mindjárt hányok érzésre, azthiszem ugyan olyan volt csak szavakkal-

Buta kedvem van.

3 napja egy személyről álmodok.

Jégkirálynő a jégkirálynak eset.

Ezért is annyira fájó.

Hiányzik valami belőlem..

kifordult a szívdobogásom

megenném az engem körbevett rácsokat, hogy majd kulcsot hánnyak a szabadulásomhoz.

Fáj minden, és nyűg minden, még a lélegzés is fáj.

mintha.. a tüdőholyagocskáimban kövek lennének..

ha minden pillanatban ráugornának - két talppal- a mellkasomra.

belesüppedek az agyamba és elszédülök a fájdalomtól.

lenyomnak az érzéseim és kéne valaki akinek odaadhatok párat.

elegem van

nemirok

ma

többet

ide

azthiszem.

csőpá

A plátói szerelem gyengepontja

A plátói szerelem gyengepontja

Ha levedlenéd szíved páncélbőrét

S külsőm márványtömbjében, látnád már az alkotást,

S lelkem üregeit magaddal töltenéd ki.

Ha éreznéd, hogy a léted bennem pulzál

S, hogyha kivetkőzöm magamból mindenem

Turkálnál darabjaimból szeretet törmeléket.

Ha nem hullanának szét a szavak bennem

Ha hangot adnék az agyamban lévő illúzióknak

Ha a számra ragadnál, mint a vattacukor

Ha közelebb jönnél, hogy aztán elszaladjak

Ha nem ráérősen lélegeznél

Ha nem csak a billentyűzeten szaladnának ujjaid

Azthiszem le lennék győzve.

elfuserált vég.

Ősz

Megálltam a nyitott ablak előtt, s belélegeztem a hideg, reggeli levegőt...

S tüdőm minden kis légbuboréka, őszi reggellel telt meg.

Jóérzés volt.

Őszi reggel

Ez az utlsó nap.

Hiányozni fog majd a szabadság, a délig alvás, az estig ébredezés, a késő esti kisurranások a barátokkal...A tengerpart, a sós levegő, a papucsom alatt sercegő homok, a bazár, az illatok, a White Horse, az emberek, talán még az abszint is.( nem meginni, csak úgy maga).

Bánt, hogy sok emberrel nem fogok találkozni , annak ellenére, hogy egy iskolába járunk, akár még egy folyósón is.

Bánt, hogy a 12.-es barátaim majd a 9.esekkel foglalkoznak többet, s rám alig alig lesz egy két órájuk.

Izgatott vagyok. A gyomrom csomókban áll és pillangok röpdösnek össze vissza körülöttük.

Nem tudom mitől izgulok így...ugyanazok az arcok, emberek...Talán csak egy két új tárgy lesz, meg új órarend és még az is meglehet, hogy az ülésrend is változni fog.

Én...én változtam a legtöbbet és nem tudom, fogalamam sincs, hogy ehhez hogyan viszonyulnak majd az emberek. Talán kicsit félek, hogy lelkileg kirekeztett leszek újra...de ott vannak nekem a barátaim és ők elfogadnak olyannak amilyen vagyok.Hálás vagyok...szörnyen hálás vagyok érte.

Már tudom, hogy mit veszek fel holnap:)

8.ra kell menni. 11-től mise a Csíksomlyói kegytemplomban amelyen a papok megáldják az újévet, és mi meg imádkozunk, hogy lehetőleg ne bukjunk meg.

Vannak terveim, vágyaim az új tanévre.

Szeretnék ugyanolyan jó tanuló lenni, mint 9.ben.

Szeretnék kémiából és matekből javítani és tudom , hogy ez gyakorlással és sok sok akaraterővel (amiből nincs hiány) sikerülni fog.

Szeretnék még több embert megismerni, és szeretném ha ezek az emberek szeretnék azt, aki vagyok.

...

Hideg van a szobában.

Olyan mozdulatlanul állnak a fák,

Mintha megállt volna az idő.

A szél sem hordozza már a nyár szagát,

S lelkünkből kihült a derű.

Sárga levelek lapulnak egy egy kósza ágon

S egy hevesebb fúvás, s minden a földön

Az idő elindul, lehetsz bárhol

S, hogy emlékezzek szavakat költök.

Félő, hogy minden mi volt elszalad

Mert a fák, most már nem mozdulatlan

Hevesen lebegőn táncolnak a széllel

S az elmúlás mindig emlékeket kér el.

A nyár mára már semmi

Az emlékek maradnak

S fáj, hogy nem lehet mit tenni

Csak őrizni őket, saját magadnak.